2015. november 29., vasárnap

Advent egyszerűen és elegánsan

Bevallom nektek őszintén, a karácsonyi készülődés nagyasszonyának szobrát nem rólam fogják megmintázni. Egy csomó mindent nem bírok abban, ahogy ma, így a 21. század elején ünnepeljük a Karácsonyt, többek közt azt sem, hogy már november közepén mindenhol ezt próbálják lenyomni a torkunkon. Az, hogy most, november 29.-én írok róla, csakis annak köszönhető, hogy mára esik Advent első vasárnapja, egyébként a december elsejét szoktam kitűzni határnapnak, ami előtt egy percet sem vagyok hajlandó foglalkozni az üggyel. Az ajándékrohamot is igyekszem minél rövidebbre zárni. Bár alapjáraton szeretek vásárolni, a tülekedést, a mindenáron való fogyasztást kevésbé tudom tolerálni, mint ahogy azt is, hogy a képzeletbeli "mintaháziasszony" (na, ez sem én vagyok) egy teljes hónapot, vagy még többet tervez, szervez, díszít, takarít, súrol, süt-főz-fagyaszt mindössze egyetlen délutánért, jobb esetben három napért.

Viszont van egy csomó olyan dolog is, amit szeretek benne. Amióta gyerekeim vannak, azóta különösen tudom értékelni a közös kis mézeskalács-sütéseket (a receptért örök hála Viának, a "pihentesd a tésztát egy délután" verziójú mézeskalácsokra szintén kevésbé lennék alkalmas), a három-négy napig, apró lépésekben díszített karácsonyfát (igen, mi már Szenteste előtt pár nappal elkezdjük, és minden nap csinosítunk rajta egy kicsit, saját ötlet, de nagyon bevált), a karácsonyfadísz-készítéseket, a Mikulás-ünnepségeket, a forraltbor-ivást a karácsonyi vásárban, és a kedvenc magányos szertartásomat, az ünnep előtti utolsó napokban, valahol a városban (akár egy zsúfolt bevásárlóközpont közepén), ráérősen elfogyasztott forró csokit, ráhangolódásként. Meg azt is, hogy ilyenkor előkerülnek ledek, gyertyák, és egyéb apró lámpások. Az amerikaiak "díszítsük fel kétezer fényfüzérrel még a kéményt is" versenyében valószínűleg megint csak elbuknék, én befelé szeretek ünnepelni, a szomszédok elkápráztatása egy kicsit sem mozgat meg. A mécsesek, lámpások, fényfüzérek viszont nagy kedvenceim, különösen, ha nincsenek túljátszva. Malomkerék méretű adventi koszorú helyett idén is inkább üveg mécsestartókkal, gyöngyfüzérekkel, led-fényfüzérrel játszottam, és a Pinteresten is olyan ötletekre vadásztam, ahol elegáns, diszkrét a díszítés. Nem kell ezt túlgondolni, kérem szépen, a kevesebb itt aztán tényleg sokkal több. Mutatom, mire gondolok.

Fényfüzér üvegben. Nekem is az egyik kedvenc megoldásom, nálunk általában egy sima üvegvázában lakik a cucc. De befőttes üvegben is nagyon menő



A sima tömbgyertyák is nagyon szépek tudnak lenni egy-két abszolút öko és natúr kiegészítővel, úgymint sima spárga, dió, toboz, ilyesmi.





Ugyanez a tömbgyertya üvegben, némi sóval, cukorral. Szerintem egyszerűségében is nagyon szép. 



 
Befőttes üveg, teamécses, gyöngyfüzér, meg amit épp találsz otthon. A másik kedvenc megoldásom.



Megint tömbgyertya, egy tortatál, és néhány apró dísz. Az is tetszik benne, hogy akár minden évben újra használható, ízlés szerint variálható, nem kerül a kukába az ünnep elmúltával.



Fényfüzér faágra tekerve. Egy nagyobb előszobában ideális lehet. 



Ugyanez a fényfüzér, most lámpásban. Cukiság. 




Egy ilyen lépcsőn szupersztárként lehet levonulni. Persze kizárólag led-mécsesekkel ajánlott kirakni a helyet, így akkor sincs tűzveszély, ha egy laza mozdulattal véletlenül lerúgod az egyiket.

 

 

Lámpáskák sógyurmából. 


 

És papírból, szintén led-mécsesekhez. 


 

Ez pedig a kedvencem, világító holland papírházacskák, led-mécsessel. Kell. 



És hogy ne csak külföldről hozzak ötleteket, mutatom azt is, ami itthon nagyon tetszik: Panyi Zsuzsi munkáinak évek óta nagy tisztelője vagyok, van is tőle pár ékszerem, máris jobb a napom, amikor rajtam vannak. Újrahasznosított borosüvegekből készült adventi mécsestartóinak épp az a mottója, amit én is fontosnak tartok ilyenkor (sokkal fontosabbnak, mint a megfelelést, a porszemmentes lakást, a nyolcfogásos menüt): belül készülni és megélni az ünnepet.


Fotó: panyizsuzsi.hu

A fehér és a sötét változat közül nekem a fehér a kedvencem, talán mert a matt és az átlátszó felület váltakozása a havas tájat idézi fel. Ráadásul abszolút környezetbarát, hiszen vissza nem váltható üvegekből készül, és nem egyszeri használatra: ez a szépség hosszú évekig a lakás dísze lehet, minden évben más kompozíció készülhet köré - arannyal, ezüsttel, natúr színekkel, vagy épp élénkekkel, ahogy szeretnéd. Át- de nem túlgondolt, nemesen elegáns. Zsuzsi ismét nyert nálam :)

0 megjegyzés :

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...