Táplálkozás és egészség

Egyél jót, egyél jól, légy egészséges!

Lélek és coaching

Lelki wellness a life coach szemszögéből

Mozgás es wellness

Sport, fitnesz, edzés, pihenes es lazítás

Zöld es bio

Zöld háztartás, városi bioságok

Szépség es stílus

Öltözködés, színek, stílusok, kencék, sminkek, illatok

2017. március 24., péntek

Csajos tavasz - hidd el, te is eldobod a farmert!

Néha még a legnadrágosabb lánynak is kell egy szoknya. Egy állásinterjúra, egy randira, egy buliba, vagy egyszerűen csak azért, mert tavasszal szinte mindenkinek kényszere van az ultranőies öltözködésre. Az idei tavaszi divat pedig alaposan rátesz erre: mindenhol rakott- és tüllszoknyák kacsingatnak rád a boltokban. Szóval ne tartsd vissza magad, ha néha inkább valami nőcisbe bújnál a farmer helyett!

Amikor a farmeros lányból hirtelen kitör a nőciség, de azért a farmer sem marad a szekrényben...


Sőt, van bőrdzsekis-tornacipős megoldás is.


Laza, szandálos, biciklis verzió


Vagy inkább mégis a klasszikus, tűsarkús elegancia?


Ez a szoknyamegoldás különösen tetszik.


Rakottszoknyás-iskolás-bankárlányos-jókislányos. Mert ilyen pillanatok is vannak (csak ne görcsölj rá a megfelelésre, ezt muszáj mindig hozzátennem).


Szupernőies, fémes csillogású rakott szoknya - a fémes összhatást még jobban hangsúlyozzák az arany kiegészítők.


És még egy fémes csillogású darab, ezúttal lazán megoldva.


Némi finom, franciás elegancia.


Egy hosszú szoknya mindig adu ász tud lenni.


Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is. A Zöldsaláta Facebook-közössége is vár, sőt a Bloglovinon is megtalálod a Zöldsalit.

2017. március 20., hétfő

Ez a kender nem "az" a kender - avagy kendermagolajjal az öregedés ellen

Mi jut eszedbe először a kenderről? A 2000 éves papíralapanyag, az iparban használt növényi  rost, vagy az üldözött, kábítószerkészítéshez felhasznált vadkender, esetleg egy hasznos olaj, amely kiváló alapanyaga lehet az öregedésgátló kozmetikumoknak? Ismerkedj meg a legutóbbival - máris megnyugodhatsz, mert ez a kender nem "az a kender".

Fotó: pixabay.com
Az ipari, táplálkozási és kozmetikai felhasználású nemesített kendernek nem sok köze van a marihuánaként ismert indiai vadkenderhez. Bár növénytanilag közvetlen rokonai egymásnak ezek a növények, sőt még a leveleik is igen hasonló formájúak, a drog alapját képező THC-tartalom a nemesített kendertípusokból teljesen hiányzik - vagyis no para, a kenderes kozmetikumoktól nemigen fogsz betépni.

Papír, textil, biodízel

 
Papír is készül belőle (Fotó: pixabay.com)

Világszerte mintegy 30 ezer tonna kendert állítanak elő, ezek a növények a nemesített fajtákhoz tartoznak. Az ipari kender indiai vad rokonánál jóval több rostot tartalmaz, ez a tulajdonsága pedig már 2000 évvel ezelőtt is az egyik leggyakrabban használt haszonnövénnyé tette az ókori Kínában. Itt ugyanis papíralapanyagként szolgált. Mi magyarok is igen korán, ázsiai vándorlásaink során találkoztunk ezzel a jól hasznosítható növénnyel, i.e. 950-ből is találtak olyan textilmaradványokat, amelyek kenderből készültek. A ruhagyártás a mai napig az egyik legfontosabb összetevőként tekint a nemesített kenderre. Európában egyébként pont Franciaországban termesztik a legtöbb kendert, a világ termelésének ¾-e ugyanis innen származik. Bár a gallok földje élen jár a divatvilágban is, elsősorban nem a ruhaiparnak, hanem egyéb iparágaknak adják el a rengeteg kendert. Manapság papírt, különböző fához hasonló lemezeket,falborítást és autókarosszériát is szívesen készítenek kenderből, mivel rostjai ellenállóak és rugalmasak egyszerre. Egy időben kísérleteztek a kendermagból készült biodízel előállításával is, de időközben rájöttek, hogy a kendermag és annak olaja olyannyira értékes összetevőket tartalmaz, ami miatt érdemesebb inkább táplálkozási és kozmetikai célokra használni ahelyett, hogy elégetnénk az autóinkban.

A jövő tápláléka

Így néz ki a kendermag (Fotó: pixabay.com)
A kendermag összetétele igen különleges, ezért tartják a legújabb szuperfoodnak a táplálkozástudósok. Négy evőkanál kendermag – ami kb. 42 grammnak felel meg – 15 gramm fehérjét tartalmaz, ez egyes kutatások szerint jobban felszívódik, mint a húsban lévő fehérje, ráadásul a szervezetünknek szükséges, összes aminosav-típus megtalálható benne. A magban lévő olajat kétharmadrészt esszenciális zsírsavak – Omega-3 és -6 – alkotják, amelyek jót tesznek a szív- és érrendszeri betegségeknek, az immunrendszernek és segítenek a bőr rugalmasságát is megőrizni. A magok szénhidráttartalma igen csekély, 10%-nyi, ezért fogyókúrázók is bátran fogyaszthatják. A magokban lévő rost segíti az éhség kordában tartását, a bennük lévő ásványi anyagoknak (kalcium, vas, foszfor magnézium, kálium, cink, mangán, réz) és vitaminoknak (E-vitamin, B-vitaminok) köszönhetően a diétázók tápanyagbevitele is kiegyensúlyozott lehet. Kellemes diós íze miatt kiváló kiegészítője bármilyen müzlinek, süteménynek és salátának, az egészséges táplálkozás jegyében. Napjainkban több kutatás is zajlik, amely a kendermag egészségügyi előnyeit vizsgálja, ezek kapcsolatot mutatnak a kendermag-fogyasztás és a rákmegelőzés, a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése, bizonyos bőrbetegségek, például az ekcéma gyógyítása között.

Bőrre és hajra is kiváló

Nyugi, a kozmetikai iparban használt kender nem kábít! (Fotó: pixabay.com)
 A kendermagból sajtolt olajat fogyaszthatjuk salátaöntetként is, de főzéshez nem igen ajánlott, mert a hőtől károsodik az esszenciális zsírsav tartalma. Ha hozzájutunk egy kis kendermagolajhoz, akkor használjuk ki a lehetőséget, és inkább szépüljünk! Különleges tulajdonságokkal rendelkezik: gyulladáscsökkentő, antioxidáns, kiegyensúlyoz. Számos kutatás kimutatta, hogy a kenderolajban megtalálható linolsav lassítja a sejtek öregedését, így valódi szuperfegyver lehet a bőr öregedés gátlásában. Rendkívül erős hidratáló és bőrpuhító hatású, emellett növeli a bőr rugalmasságát és a szövetek vízmegtartó képességét. A kendermagolaj csodát tesz a hajkoronával és támogatja az egészséges mértékű hajnövekedést.

Kipróbáltam a kendermagos szépítőszereket

Azt hiszem, megvan a kedvenc biosamponom (Fotó. Dr. Organic)
 A Dr. Organic kendermagolajos palettájából két terméket próbálhattam ki. Az egyik a 2in1 sampon és kondicionáló volt, amelyik úgy néz ki, megoldotta a biosamponokkal kapcsolatos régi gondjaimat. Eddig valahogy nem igazán találtam a helyem sampon-ügyben: az SLS tartalmú, hagyományos samponok kiszárítják a fejbőrömet, a bio cuccokkal meg valahogy sosem voltam igazán megelégedve. Egyrészt alig van habjuk, bár ezzel még valahogy meg tudnék barátkozni, a nagyobb baj az, hogy nem éreztem, hogy jól tisztítanának. Ez a termék viszont az összes ilyen jellegű nyafogásomat megszüntette: pont annyira habzik, minta hagyományos samponok, és olyan jól tisztít, hogy még a hajmosás előtt felkent ricinusolajat is leszedi a fejbőrről. Ugyanakkor nincs benne SLS és egyéb problémás összetevők, nem szárít, sőt, ápolja a hajat és a fejbőrt. Még balzsamot sem kötelező utána használni, hiszen 2in1 termékről van szó. Jellegzetes, uniszex illatát pedig kifejezetten szeretem. A Dr. Organic termékpalettáján létezik a kendermagolajos samponnak egy Baicapil hajhullás elleni hatóanyagot tartalmazó változata is, amely kondicionálóval és hajhabbal is kiegészül, így teljes körű hajdúsító kezelést nyújt. 

Finoman ápolja a bőrt (Fotó: Dr. Organic)
 A bioaktív kendermagolajos szemszérum finom, szinte folyékony állagú, mégis kicsit olajos tapintású krém. Jól kisimítja a ráncokat, táplálja a bőrt, és mivel nagyon lágy állagú, felkenés közben nem kell húzni-nyúzni a bőrt, elég finoman beütögetni. rengeteg vitamint és egészséges zsírsavat tartalmaz, valamint olyan jóságokat, mint a zöld tealevél, a moringa-olaj vagy az E-vitamin. 

A The Body Shop kendermagolajjal dúsított Hemp kézkrémjéről nemrég, a kézkrém-tesztben írtam, olvasd el azt is!


Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is. A Zöldsaláta Facebook-közössége is vár, sőt a Bloglovinon is megtalálod a Zöldsalit.

2017. március 15., szerda

Életmód-hack: tudod, mikor a legjobb kávét inni?

Te is azok közé tartozol, akik legkésőbb a reggeli után azonnal a koffeinért nyúlnak? Bevallom, én az az ember vagyok, akinek legalább egy csésze teára szüksége van reggel ahhoz, hogy nagyjából épeszű döntéseket tudjon hozni. Épp ezért volt érdekes számomra az a kutatás, amelyikről nemrég olvastam, és amely szerint a nem túl jó ötlet ezt tenni.

Ha fáradt vagy, vérré válik - de ha nem, akkor nincs rá feltétlenül, egszokásból szükség (Fotó: pixabay.com)
 A Boston College kutatói szerint ugyanis nem feltétlenül felkelés után van szükségünk a nap első adag koffeinjére. Ez különösen azokra igaz, akik reggel energikusan, pihenten kelnek fel. Ilyenkor ugyanis a szervezet kortizol stresszhormont termel, amely fokozza az éberségünket - ez az a hormon, amelynek a termelődése stressz, illetve alacsony vércukorszint esetén indul be. Amikor viszont a kortizoltermelés csúcsát tapasztaljuk, akkor a lehető legrosszabb ötlet rátenni egy lapáttal, vagyis egy csészével. Éberebbek ugyanis nemigen leszünk tőle, viszont a szervezetünk hozzászokik, hogy egyre kevesebb kortizolt termeljen, és inkább a kávéban bízzon. Ebből pedig idővel az lesz, hogy nyúzottan, fáradtan, tompán kelünk ki az ágyból, és tényleg csak a kávé tud bennünket emberré varázsolni, mivel már kialakult egy rendes függőség.

Nekem inkább a tea a reggeli italom, de arra is érvényes, hogy nem kell rögtön érte nyúlni (Fotó: pixabay.com)
Vagyis akkor mikor kellene kávézni és teázni? Akkor, amikor tényleg beüt az agyköd, vagyis először valamikor a délelőtt folyamán, úgy 10 és 12 óra között, délután pedig valamikor 2 és 5 óra között. Így a koffein teljes egészében kifejtheti a hatását, és segít, hogy átlendüljünk az átmeneti fáradtságérzésen. Felkelés után inkább egy nagy pohár vízzel hidratáljuk a szervezetünket, kávéhoz, teához csak akkor nyúljunk, ha tényleg nem megy nélküle.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is. A Zöldsaláta Facebook-közössége is vár, sőt a Bloglovinon is megtalálod a Zöldsalit.

2017. március 13., hétfő

Ez de cuki: Meddy Teddy, a jógamaci

A gyerekek szerintem ösztönösen vonzódnak a jógához, és ha ki tudod ezt használni, akkor már idejekorán meg lehet nekik tanítani a stressz kezelését, az ellazulást, és a legjobb jógapózokat. A saját szakállamra persze nem próbálkoznék itthon ezzel, ehhez nem érzem elégnek a jógatudásomat. Így amikor két rohangálás között felmerül, hogy "anya, jógázzunk" (igen, néha felmerül, mert látják, hogy anya szokott ilyesmit csinálni, pl. jógaórára megy, vagy otthon is megpróbálkozik pár jógagyakorlattal), akkor keresek valamilyen gyerekjóga-videót a Youtube-on, és persze DVD is van itthon erre a célra. Persze a legjobb az lenne, ha mindezt egy gyerekjóga-órán abszolválnánk, de egyrészt nálunk az ilyen fellángolások még eléggé rapszodikus időközönként jönnek elő, másrészt így újabb réseket kellene találnunk az egyébként is túlzsúfolt naptárban. Úgyhogy inkább hagyom a maga útján fejlődni a dolgot, és remélem, hogy megszeretik ezt a műfajt - mert magamon tapasztalom kábé naponta, milyen hasznos dolog a jóga.


Ez a jógamaci, ami most jött szembe a neten, viszont nagyon cuki. Be lehet állítani mindenféle jógapózokba, meditálni is tud, sőt mindfulnessre, azaz a tudatos jelenben levésre is lehet vele tanítani a gyereket. A relaxáció iskolai oktatásának, különösen kötelező jelleggel, nem vagyok különösebben nagy híve (nem biztos, hogy a mostani tantervek alkalmasak erre), otthon viszont érdemes megtanítani a gyerekeket lazulni. Jógamaci, azaz Meddy Teddy pedig épp ebben segíthet, különösen, ha közben nélkülözhetetlen alvósállatkává válik. 

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is. A Zöldsaláta Facebook-közössége is vár, sőt a Bloglovinon is megtalálod a Zöldsalit.

2017. március 8., szerda

Ezt kívánom Nőnapra - mindannyiunknak

A gyorsan letudható virágok és automatizmusként ledarált jókívánságok helyett én inkább a következőket kívánom nektek, nekünk, minden nőtársamnak:

- Hogy senki ne akarja meghatározni, hol a helyünk. Ne legyen döbbenet tárgya az a nő, akinek az erőemelés a hobbija, vagy épp egy ezerfős céget működtet, netán egy országot vezet, és senki ne jöjjön azzal, hogy "ez nem nőies". Nem a főzés és a rendrakás a nők kiteljesedésének egyetlen útja - de persze az is elismerést érdemel, aki ezekben teljesedik ki.
Van ezzel valami probléma? Örülnék, ha ez fel sem merülhetne...
- Hogy a társadalomtól elismerést és segítséget kapjunk, ne ítéletet. Ha akarjuk, vihessük a vállunkon az egész mikro-univerzumunkat (egyébként a legtöbbször úgyis azt tesszük), és ezért köszönetképpen ne vádolhasson senki azzal, hogy mindezzel épp nőiségünk lényegét veszítjük el.

- Hogy ne érezze úgy senki, hogy joga van beleszólni, hány gyereket szülünk, és hogyan, szoptatunk-e, vagy tápszerezünk, és milyen nevelési elveket vallunk. Megint csak: segítséget, ne ítéletet.

Kiszolgáltatottság helyett támogatást!
- Hogy ne a szerencsén és a főorvos személyén, meg az aktuális intézményben érvényes protokollon múljon, hogyan szülhetünk, hagynak-e vajúdni, kapunk-e fájdalomcsillapítást, megkapjuk-e a gyereket az aranyórára a császár után, stb.. Ne kelljen kételkednünk, ellenőriznünk, több oldalról informálódnunk, megvesztegetnünk, és különféle cseleket bevetnünk azért, hogy megkapjuk, ami testünknek-lelkünknek jár ilyenkor, azt, hogy ne munkadarabok legyünk, hanem érző lények, akik életük egyik legfontosabb történését élik át éppen.

- Hogy ne legyen érték a lemondás, a mártíromság, a mindent kibírás, ellenben váljon értékké a magunkra való odafigyelés, az egészséges önzés, a harmónia megteremtése, az elegendő pihenés, az önálló, alkotó kikapcsolódás, az énidő.
Az énidő nem önzés!
- Hogy ne az legyen az önbizalmunk alapja, hogy hány centi a csípőméretünk, és van-e narancsbőrünk. És ne is az, hogy márpedig mi ki merünk menni narancsbőrös senékkel is a strandra. Ideálok és kontra-ideálok helyett legyen lehetőségünk a saját adottságaink szerint kihozni magunkból a legjobbat, legegészségesebbet, legharmonikusabbat. Hogy szemléletes legyek: ne a győztes csakazértis-mosollyal narancsbőrt demonstráló Ashley Graham legyen a mérce, hanem mondjuk Liv Tyler, akiről erősen plus size korszakaiban is árad a harmónia, és pont nem érdekel senkit a kilóinak száma, a combvastagsága meg a narancsbőre, mert egyszerűen tündeláááány :)

- És ha már itt tartunk, a külsőnk fontos részünk, de az egésznek csak egy része. Az egészet kell egyensúlyba állítanunk, a magunk adottságai, ízlése és személyisége szerint. Aki csini és szőke, az nem feltétlenül buta és felszínes, aki izmos, az nem férfias, és aki csúnyácska, az sem feltétlenül jóindulatú és éles eszű. Millióféle variáció létezik, ebben az univerzumban kell megtalálnunk a saját helyünket.
 
Nem ez a lényeg egy nőből. Sem akkor, ha feszes, sem akkor, ha rücskös
- Hogy ne legyen sci-fi a munka és a magánélet egyensúlya, mert a hajszoltság senkinek sem jó. És ha már: ugyanaz a munka ugyanazt a fizetést érdemli, tekintet nélkül arra, mit hord a lába közt a munkavállaló.

- Hogy kopjanak ki végre a közbeszédből és a közgondolkodásból az olyan szövegek, mint a "női princípium", a "jogos, hogy a nők kevesebbet keresnek", napláne "az asszony verve jó". Ja, és a feminizmus nem szitokszó: aki így kezeli, ne felejtse el, hogy ennek köszönheti, hogy tanulhat, dolgozhat, szavazhat, ésatöbbi.

- Hogy azt a kifejezést is felejtsük el végre, hogy "az ura" meg "a ház ura", meg "a családfő", meg "révbeérés". A férfi, aki velünk él, legyen a szerelmünk, a társunk, a legjobb barátunk, a szövetségesünk. És ne "segítsen" otthon, hanem végezze el a saját feladatait, ugyanúgy, ahogy az evésből, a ruhák koszolásából, az otthon lelakásából is kiveszi a részét. Hagyjuk már végre azt a modellt a fenébe, hogy ő levadássza a mamutot, mi meg főzünk belőle mamutlevest, ennél manapság szerencsére kicsit összetettebb a helyzet.

- Hogy ne gondolja senki, hogy a bunkó utcai beszólásokat bóknak kellene vennünk. És hogy végre leszokjunk az áldozathibáztatásról, bármilyen témában. 

Minden nő "jóboszorkány"
- Hogy felfedezzük végre a női erőnket, és ráébredjünk, hogy "igazi" nőnek lenni nem egyfajta kitüntetés, amit akkor kapunk meg, ha az elvárásoknak megfelelően viselkedünk, hanem születési adottság. Minden nő igazi nő. Pont.

- Hogy ne hagyjuk, hogy jókislánynak neveljenek bennünket, és felnőttként is jókislány-szerepbe kényszerítsenek. Hogy elfelejtsük az olyan bocsánatkérő kifejezéseket, hogy "kis női mánia", "bűnöztem a csokival", meg "kikapok". Rendes lányok ritkán írnak történelmet, ugye...

Sisterhooood!
- Versengés és egymás lehúzása helyett sisterhoodot.

Boldog Nőnapot mindenkinek!

(Képek: pixabay.com)

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is. A Zöldsaláta Facebook-közössége is vár, sőt a Bloglovinon is megtalálod a Zöldsalit.


2017. március 3., péntek

Utálsz futni? Nyugi, a séta is jó lesz!

Jön a jó idő, úgyhogy itt a szabadtéri edzések szezonja végre. De mi legyen, ha szívből utálsz futni, nem bírják az ízületeid, túlsúllyal indulsz, vagy egyszerűen csak jó régen nem futottál? A jó hír az, hogy egy klassz kis tempós séta mindig kéznél van, és tökéletesen megteszi edzés gyanánt. Azon egyelőre vitáznak a szaktekintélyek, hogy ér-e annyit, mint egy laza kocogás vagy sem, de a lényeg, hogy nehezebb vele melléfogni, mint a futással, nehezebb rossz technikával csinálni, nem készíti ki az ízületeket, és egy jobb sportcipőn kívül nem kell hozzá semmilyen fancy felszerelés. Ráadásul bárhol űzheted, ahol van egy viszonylag autómentes út, és néhány fa. A híresztelésekkel ellentétben a bevásárlóközpont nem annyira jó kardioedzés-terep, és a kirakatok előtti merengés sem minősül gyaloglásnak :) Egy pár órás városnézés, vagy egy kisebb kirándulás viszont kiváló edzés, de akkor se keseredj el, ha inkább csak fél órát sétálnál viszonylag egyenletes tempóban a környéken.

Fotó: pixabay.com
 A rendszeres, mondjuk napi 30 perces, gyors séta bizonyítottan óvja a szívet, csökkentheti a vérnyomást, fogyaszt, formálja a lábat, a csípőt és a feneket, és mint minden más mozgás, csökkenti bizonyos betegségek kockázatát. A hosszú távú hatásain kívül azonnal észreveheted, hogy oldja a feszültséget, felpörgeti az agyadat, feltölt energiával, eltünteti a tavaszi fáradtság nyomait - mindezt úgy, hogy nem kell kínkeservvel rábeszélned magad az indulásra, hiszen semmi okod attól tartani, hogy a végén szenvedős edzésbe csapsz majd át. Egyes felmérések szerint a séta még antidepresszáns helyett is beválik - különösen, ha a zöldben sétálsz. Ráadásul a napi D-vitamin adagról is gondoskodik, még akkor is, ha egyébként nem feledkezel meg a fényvédelemről (mert gondolom, te sem szeretnél a kelleténél több ráncot). Egyébként megfigyelted már, mennyire ki vagyunk éhezve ilyenkor, a tél legvégén a zöld növényzet látványára?

Gyaloglóterepnek a legközelebbi park vagy a falu széle is tökéletesen megteszi (Fotó: pixabay.com)
 Ha viszont rossz az idő, vagy valamiért mégsem akarsz elmenni otthonról, akkor akár helyben is sétálhatsz! A neten rengeteg "helybengyaloglós", lánykori nevén "power walk" edzés van, nekem télen a kedvenc mozgásformámmá vált - annyira nem vagyok elszánt, hogy a hidegben is a szabadban fussak vagy gyalogoljak, a futógép meg sajnos nem fér be a nappaliba. Mutatok párat, amit kipróbáltam:

Ez egy kezdő program, motiváció- vagy időhiány esetére:



Szintén laza húsz perc, reggeli ébresztő:




Ez már egy 30 perces, könnyed zsírégetés:



Itt pedig a gyaloglás mellett befigyel egy kis gumiszalagos erősítés is (a másik kedvencem):



2017. február 9., csütörtök

HetiCoach: Amit a testpozitív mozgalmak sem oldanak meg

Van a Facebookon egy szuper blogger-csoport, a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége, ahol mi, bloggerek megosztjuk egymással legfrissebb posztjainkat, kapcsolatokat építünk, beszélgetünk. A tegnapi Lady Gaga mini hasredőjéről szóló posztom kapcsán is ez történt, hosszú és tartalmas beszélgetés indult meg egyik bloggertársammal.

Szóba került a média, mint erőszakosan tökéletességmániás, és ezen keresztül bántalmazó entitás, meg azok a tizenhárom éves kislányok, akik most röhögcsélnek Gaga hasán és az azt ért beszólásokon, nyáron meg koplalnak, vízhajtót szednek, és közben lealázzák a padtárs Julikát, aki történetesen 46-os ruhaméretet hord, valamint, hogy pont ezért van szükség a testpozitív mozgalmakra.

A dögös és a plus size egyáltalán nem zárja ki egymást, de nem ez a fő kérdés (fotó: pixabay.com)
Én meg, aki többször is írtam már arról, hogy hol látom ennek az alapvetően nagyon jó gondolatnak a korlátait, megint csak azon kezdtem gondolkodni, hogy nagyon-nagyon hiányzik nekem valami ebből az egészből.

Kezdjük az elején


Az utóbbi években mindenhol átlátszóra koplalt, és még jól meg is retusált modellek fotóival találkoztunk, ebből lett elegük azoknak, akik a 34-esnél valamivel nagyobb mérettel bírnak, és ennek nyomán indultak el a testpozitív kampányok, nyilatkozza magáról Ashley Graham meg Tess Holiday, hogy ők gyönyörűek, és ismerik ezt el sok ezren. Egyre több divatmárka indít kampányokat hétköznapi külsejű nőkkel, a modellek között ma már van nagy fenekű, túlsúlyos, idős, mozgássérült, vitiligós, mindenféle. Ez eddig jó, tágítsuk a látókört, nőjön a tolerancia, virágozzék minden virág, érezze csak jól mindenki magát a bőrében. (Abba most ne menjünk bele, hogy a túlsúly meddig és mennyiben esztétikai kategória, és mennyiben kell számolni a valós egészségügyi hatásaival, ez az írás most másról szól, a határok meg amúgy is elég képlékenyek.)

Viszont


1. Azzal, hogy ma már van fehérneműs meg fürdőruhás fotó nagy fenekű, túlsúlyos, idős, mozgássérült, vitiligós, stb. modellekről, valóban tágítjuk a tolerancia határait, és ez jó. De ezzel még mindig nem kerültek ki a nők abból a skatulyából, hogy az ő elsőrendű funkciójuk az, hogy fehérneműben és fürdőruhában jól mutassanak, csak a "jól mutat" kategóriába belevettünk egy pár, eddig elhanyagolt csoportot is. Viszont nem beszéltünk arról, hogy ezeknek a nőknek, meg általában minden nőnek agya, személyisége, érdekes kedvtelései, egyedi életútja, sztorijai vannak, vagyis komplex személyiségük, amelynek csak töredéke írható le azzal, hogy hány centi a derekuk, és van-e narancsbőrük. Még mindig ott tartunk, hogy nő = külső. És ezért van az is, hogy elvárásként, nem pedig valami klassz kis illúzióként, öt percre felvidító, csillivilli álomként értelmezzük a magazinok szétretusált fotóit. Mert tetszeni kell mindenáron. Legalábbis ezt hisszük...

Az igazi gond az, hogy bárkit, bármikor és bármiért kiközösíthetnek, leszólhatnak és kigúnyolhatnak (fotó: pixabay.com)

2.  Nem kisebbítem azt a problémát, hogy a plus size lányok kapnak a fejükre bőven a testszégyenítésből, beszólásokból, és gúnyos megjegyzésekből. És ez gáz. Mint ahogy az is gáz, hogy ennek "viszonzásaként" ma meg időnként megy a skinny-shaming, lassan az a hülye, aki edzeni jár, vagy fogyni akar. ("Csontokkal a kutyák játszanak" - ismerős? Nem mellesleg ez a kedvesség is arról szól, hogy a nők funkciója a férfiak látvány- és szexuális igényeinek kielégítése, ne legyél csontos, mert nem fogsz kelleni a pasiknak, és összedől a világ.)

Namármost azzal, hogy a testpozitív mozgalommal kitágítjuk a szépségideál határait, még nem oldottuk meg az alapproblémát. Mert az alapprobléma nem az, hogy a plus size lányokat megalázzák, az csak a probléma egyik része. A probléma az, hogy egyes emberek, gyerektől a felnőttig jogot formálnak arra, hogy másoknak megszabják, hogyan kellene élniük. Hogy kellene kinézni, hány kilónak kellene lenni, milyen iskolai státusz-szimbólumnak minősülő cuccokkal kellene rendelkezni, mikor illene férjhez menni, hány gyereket kellene szülni, milyen munkát, hobbit, kocsit, akármit kellene villantani, mennyire kellene szürkének, feltűnőnek, sminkeltnek, természetesnek. harsánynak, szerénynek lenni. Nem az az elsődleges gond, hogy az iskolában a sovány Pirike és Gizike beszól a 46-os méretű Julikának, hanem az, hogy bárki is beszól a plus size Julikának, a szemüveges Gézukának, a fogszabályzós Petrának, a vörös hajú Lilikének, a kínai Mingnek vagy a roma Lajcsikának. Vagyis kábé bárkinek, akiben meglátja a potenciális áldozatot, kábé bármiért, ami nem egyezik a világnézetével. És beszólhat, mert szankció csak ritkán van ez ellen, ahogy harminc éve, úgy most sem képesek fellépni ellene sem a szülők, sem a pedagógusok, sem az iskolák, intézményi szinten - tisztelet persze a kivételnek.

Bárki kerülhet a csúfolódás kereszttüzébe (Fotó: pixabay.com)
Aztán ez folytatódik felnőtt korban azzal, amikor rád szól a joviális kolléganő, hogy ugyan egyél már meg jóízűen egy krémest a folytonos fogyókúra helyett (meg különben is, milyen ember az ilyen, aki folyton csak a külsőségekkel törődik - ezt már a hátad mögött), vagy épp "kedvesen" hoz egy fogyókúra-receptet, ha úgy látja, hogy felszedtél egy kicsit. Amikor a rokonok feszt azzal nyomasztanak, hogy mikor mész már férjhez. Amikor vadidegen emberek kérdeznek rá sorban állás közben arra, hogyan szültél, és szoptatsz-e, és ítélnek el, ha nem úgy, és nem addig, és nem annyira, amennyire ez épp elvárás. Amikor rádörren a lakótelepi megmondónéni vagy -bácsi a hisztiző gyerekedre, meg rád is, hogy nem tudod megnevelni az engedetlen kölköt. Nem folytatom, gondolom, értitek...

Szóval én abban látnám a tartósabb megoldást, ha a másik oldaláról fognánk mg a kérdést, és a nevelés alapüzenete egy rendkívül egyszerű kitétel lenne: NINCS JOGOD MEGALÁZNI MÁSOKAT. PONT. (Ha meg veled próbálják megtenni, az nem rólad szól, hanem arról, hogy a másik egy tuskó.) Ha ebből indítanánk, és a csúfolódás már az óvodában null-toleranciás dolog lenne, az iskolai bullying pedig ugyanabba a kategóriába esne, mint a tettleges bántalmazás ("tanuld meg magad megvédeni, fiam, meg különben is, illeszkedj be inkább" helyett elsőre igazgatói intő, másodikra eltanácsolás a csúfolódónak), akkor talán felnőne egy olyan generáció, amelyik rájönne, hogy mások rovására poénkodni kicsit sem vicces. Az pedig ha valaki nem mosolyog együtt a nagyon humoros alázókkal, nem arról árulkodik, hogy nincs humora, hanem arról, hogy van önbecsülése. És persze azt is megtanulnák, hogy az ilyesmit rövid úton, nagyon határozottan vissza kell utasítani, és emelt fővel elsétálni a szituból, amikor épp te vagy a dolog rosszabbik végén.

Ők miért kapnának a fejükre: nem elég soványak, nem elég fiatalok, vagy nem elég konszolidáltak? (Fotó: pixabay.com)
Már csak azért is, mert a reklámkampányok egyszer véget érnek. És akár lesz tartós hatásuk a világra, akár nem, a cikizés, az alázás nem szűnik meg tőlük. Ha viszont a cukkolás, más rovására viccelődés egyszerűen nem szalonképes dolog, akkor nem kérdés, hogy hány kiló vagy, és szép vagy-e ettől - lesz, akinek tetszel, lesz, akinek nem, ahogy ez minden súlycsoportra, hajszínre, személyiségre igaz. És akkor ez az egész testszégyenítés kérdés elavulttá válna - szerintem ez lenne az igazán test- és mindenféle személyiség-pozitív hozzáállás. (Tudom, idealista világkép...)

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is. A Zöldsaláta Facebook-közössége is vár, sőt a Bloglovinon is megtalálod a Zöldsalit.

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...